A magyar oktatási rendszernek kvázi beletörött a
bicskája az Y-generációba. A mai srácokat már nem villanyozza fel Petőfi hősies
halála, sem pedig József Attila öngyilkosságba menekülése. Számukra mindkét
hozzáállás érthetetlen és élhetetlen, ugyanakkor más példát, jó példát nem
igazán sodor eléjük a közoktatás.
Sok kortárs költő kifejezetten az oktatási
rendszert vádolja azzal, hogy a költőket egyfajta önsorsrontó lúzerként
állítják be. Így aztán nem csoda, hogy ha egy költő betéved egy iskolai
előadásra, a nebulók egészen megrökönyödnek attól, hogy egy igazi, hús-vér,
nagyon is élő, sőt, kifejezetten laza, jó kedélyű fickó áll előttük, aki
mellőzi a pátoszt, sőt, nem átall a szlengből átvett kifejezéseket használni
műveiben. Continue Reading…