Ez a kifejezés lényegében egy csiszolási technikát takar, aminek során puha, nem áttetsző drágaköveket vagy féldrágaköveket dolgoznak fel. A kaboson legszembetűnőbb jellemzője, hogy az adott kő egyik oldala lapos, a másik pedig domború.
A technika eredete egészen az ókorig vezethető vissza. Sok keleti kultúrában, a csiszolt és a formázott köveket amulettként viselték. A domború forma kifejezetten népszerű volt, mivel kiemelte a kő természetes csillogását. Az előállítás során az első lépés az alapanyag kiválasztása.
A legtöbb drágakő megfelel egy kaboson előállításához, de az opál és a lápisz lazuli különösen alkalmas a célra. Először nagyolva csiszolják, majd finomítják az alakját, végül egy speciális polírozó segítségével adják meg a végső fényét.
A domború formájú kövek lenyűgöző módon törik meg a fényt, így azok az ékszerek, amelyekhez felhasználják, csillognak és feltűnőek. Talán első hallásra nem olyan ismert, mint más technikák, viszont a kaboson az ékszerkészítésben kulcsfontosságú szerepet tölt be.
